Stefka István neve olyan a magyar médiában, mint egy régi slágerlista visszatérő előadója – évtizedek óta ott van, és nem tűnik úgy, hogy egyhamar lelépne a színpadról. Ez a veterán tollforgatónk igazi média-túlélőművész, aki úgy lavírozott a magyar sajtóélet viharos tengeren, mint egy tapasztalt kapitány. A rendszerváltás utáni média-felfordulás során nemcsak szemlélő volt, hanem aktív szereplő is – hol a színfalak mögött húzta a szálakat, hol meg ő maga állt a rivaldafényben.
Rádiós évek: mikrofonnal a közszolgálat fedélzetén
Stefka karrierje a Magyar Rádióban indult, ahol nem kevesebb mint több évtizedet húzott le. A 80-as években már akkor is hallatta a hangját, amikor mások még csak suttogni mertek. A konzervatív értékek már ekkor is közel álltak a szívéhez – mondhatni, ő már akkor is „régimódi” volt, amikor ez még nem volt menő.
A rendszerváltás után aztán beindultak a dolgok – Stefka úgy vetette bele magát a médiaforgatagba, mint gyerek a vidámpark dodzsemeibe. A 90-es években már a Magyar Televízió körüli csatározásokban is kivette a részét, ahol rendszeresen összeszólalkozott a más politikai ízlésű kollégákkal.
Jobbra át! – Egy médiaépítész kalandjai
A 2000-es évektől kezdve Stefka teljes gőzzel a jobboldali média építésén dolgozott. Amikor Széles Gábor megvette a Magyar Hírlapot, Stefka olyan lelkesedéssel vágott bele az újság átformálásába, mint egy gyerek, aki új játékot kapott. Később a PestiSrácok.hu-nál is feltűnt, tanácsokat osztogatva, hogyan lehet még jobban felpörgetni a jobboldali médiagépezetet.
2019-ben saját portált indított AzÖreg.hu néven – ami viccesen hangzik, de korántsem vicc. Saját szavaival élve ez „az idősebb korosztály hangja egy globalista világban” – vagyis egy hely, ahol a nyugdíjas korosztály is megmondhatja a frankót a világ dolgairól.
„Lenin-fiúk, Soros-fiúk” – avagy hogyan törjünk borsot mások orra alá
Stefka egyik legnagyobb port kavart írása az „azöreg.hu”-n a „Lenin-fiúk, Soros-fiúk” címet viselte – ami már önmagában garantálta, hogy nem mindenki fog egyetérteni vele. A cikkben olyan merész párhuzamot vont az 1919-es Tanácsköztársaság és napjaink között, hogy attól még a történészek szemöldöke is az égig szaladt.
„Ahogy a Lenin-fiúk puskatussal győzködték a magyarokat, ma az ő szellemi örököseik laptopról próbálják elvenni nemzetünk méltóságát” – írta Stefka olyan stílusban, hogy az olvasók fele tapsolni kezdett, a másik fele meg a fejét fogta.
Békemenet: amikor Stefka István az utcára szólított
Stefka nem csak az íróasztal mögött harcol – amikor kell, csizmát húz és kivonul a Békemenetre is. Rendszeresen buzdítja olvasóit, hogy „álljanak ki hazájuk mellett”, mintha egy focimeccsre invitálná őket.
Egy 2021-es írásában például így lelkesített: „Nem a pártpolitikáé a főszerep, hanem a haza… Ott a helyünk, ha nem akarjuk, hogy ismét Lenin-fiúk térjenek vissza – ezúttal Soros-fiúk képében.” Ha valaki azt hiszi, Stefka nem tud motiválni, az téved – ha ő szervez bulit, arra sokan elmennek.
Van, aki rajong érte, van, aki kiakad tőle
Stefka István olyan figura a magyar médiában, akiről mindenkinek van véleménye – és ez ritkán semleges. Rajongói szerint ő egy igazi nemzeti hős, aki bátran kimondja, amit mások csak gondolni mernek. Kritikusai szerint viszont hajlamos kissé túllőni a célon, és néha olyan történelmi párhuzamokat von, amiktől a történelemtanárok legszívesebben hajtincsenként tépnék ki a hajukat.
De akár szeretjük, akár nem, Stefka István nélkül más lenne a magyar média – mint leves só nélkül. Újságíróként, szerkesztőként és médiagururént egyaránt kivette a részét abból a folyamatból, amely a mai, igencsak színes magyar médiát lét
Kép: pestisracok.hu
Ez is érdekelhet:
Horváth Gyula: egy csepeli a csepeliekért
Pettkó András politikai pályafutása